Mi is köszönjük a lehetőséget, impulzív élmény volt. Látszik, hogy egy másik társadalmi, szociológiai szegmens mindennapjai mennyire különböznek a mieinktől, és az örömszerzés itt át is értékelődik, leegyszerűsödik. Mi nagyon örültünk annak a nyitottságnak, és figyelemnek, ami minket fogadott, akár a gyerekek, szülők vagy a többi segítő részéről. Őszintén szólva, szeretettel várom/várjuk a lehetőséget, hogy visszatérjünk, mert komoly kihívást jelent a nézőközönség lekötése, ami eléggé inspiráló...:D
Patrik
Csatlakozom Patrik véleményéhez. Alapvetően nagyon nyitottan fogadtak bennünket, de nem sikerült végig lekötni mindenkit, persze nagyok az életkori különbségek is. Néhányuk figyelmét persze semmi nem tudja elterelni, de a nagyon piciket pár percnél tovább nem nagyon lehetett lekötni. Lázár Ervint vittünk, de nekem úgy tűnt, hogy még sokuknak egy kicsit már túl bonyolult. Többször lapoztunk vissza a könyvben, hogy megnézzük, hogy melyik is az a Szörnyeteg Lajos? Vagy mese után újra át kellett beszélni pl. a Hétfejű Tündért, hogy hogyan is van ez, és bizony zavarba tudtak hozni, mert a mese egy csomó részletet nyitva hagy, ami nekünk fel sem tűnik... :) Persze lehetne egy ilyen ötletelős átbeszélős dolgot is csinálni, ez most jutott eszembe, ahogy ezt írom. (De az tuti, hogy Rémusz bácsi nagyon bejött nekik, mert az elején kérdezték is, hogy "ugye az lesz?" :)) Aztán még egy csomó minden eszembe jutott, hogy mi mindent lehetne csinálni még mesén kívül, amibe mindenki be tud vonódni, akár anyukák is, (mert ők is hallgatták), de ezt majd a következő ülésen. =) Egyébként jó élmény volt, örültünk, hogy ott lehetünk! :)
Orsi
