Szappanbuborékok a játszótéren

Sziasztok,

ismét voltunk fenn Bogival Pécsbányán, úgyhogy gondoltam, megint elmesélem a kis délutánunkat. 

Kicsit több, mint két órát voltunk fenn. A csodálatos idő miatt pár gyerkőc az udvaron játszott, és a szülők is kinn ücsörögtek. Épp buborékokat fújtak a picikék, mikor megérkeztünk, és nagyon lelkesen mutatták a fújókáikat. Bár, ugye a gyerekeknek mindig az kell, ami épp nincs, úgyhogy be kellett vonulnunk Nikikével és Henivel a társalgóba, és kirakóztunk egyet, Bogi pedig olvasott Heninek. Aztán ismét az udvaron játszottunk. Bújócskáztunk, fújókáztunk, meséltek az oviról, állatokról, hajat fontunk. 

Egyszer csak eszükbe jutott, hogy átmehetnénk a játszótérre. Mivel a szülők beleegyeztek, és más gyerkőcök is voltak ott, átmentünk a két kislánnyal. Néhány iskolás és ovis fiú játszott ott, az egyikükről megtudtuk, hogy szintén a házban lakik. Ákossal sokat beszélgettünk, illetve a bátyjával is, aki szinte velünk egykorú, de nagyon kedvesen pesztrálta velünk a kicsiket. 

A játszóteret nagyon élvezték a gyerekek, minden játékon sokszor végigmentek, de a libikóka volt a kedvencük. Henike sikítozva élvezte rajta a hintázást. 8 körül elindultunk haza, bár nagy volt a visszatartó erő.

Betti és Bogi

Látogatás a Major utcai CSÁO-ban

Sziasztok! 

Kép forrása:http://www.acclaimimages.com/

Ma Bogival a Major utcai CSÁO-ba látogattunk el, mivel Nikiék átköltöztek oda. Tudjuk, hogy Niki mennyire szereti, amikor "mesélők" érkeznek, és nem akartuk, hogy a költözés miatt lemaradjon erről az élményről. 

Nagyon örült, mikor meglátott minket, azonnal szaladt a karjainkba. Lelkesen vezetett körbe a házban, bemutatott a többi lurkónak. 

Nikivel olvastunk kicsit, aztán mikor összegyűltek a többiek is, az udvaron játszottunk, megmutatták a kis játszóterüket, és labdáztunk. 

Bár csak 1 órát voltunk ott, és sok idő el is ment a játékból, a gyerekek nagyon élvezték a látogatásunkat. 

Felvetődött az ötlet, hogy oda is járhatnánk alkalmanként. Azt mondták, akár havi egy látogatásnak is nagyon örülnének, ha több nem fér bele, csak jó lenne, ha rendszeressé tudnánk tenni. 

Kevesebb gyerkőccel találkoztunk itt, mivel kisebb is a hely, és voltak nagyobbacskák is (Niki korúak), és kisebbek is. 

Sajnos én maximum még egyszer tudok oda menni, mert a nyárra hazautazom. 

Niki nagyon hiányolja Lindát, Gergőt és Sebit :) 

Betti

Később a csoportban megbeszéltük, hogy mindenképp igyekszünk valahogy megoldani, hogy Niki se maradjon Futrinka nélkül, és időről-időre meglátogatjuk! :)

Kétórás játékdélután

Sziasztok, :)

az e heti látogatásunk a vizsgáink miatt péntekre esett kedd helyett. A gyerkőcök már nagyon vártak minket. Azonnal jöttek a puszik és az ölelések, és gyűltünk a társalgóba. 

Nyüzsgő kis társaságunk volt, Dóri, Heni, Nikike, Arnold, Lizi és olykor még a Tibike is benézett. 

Egész jól ment a meseolvasás is, nagyon érdeklődőek voltak a tündérmesékre. Emellett rajzoltunk és gyakoroltuk a számolást egy kis játék formájában (ami Nikikének nagyon szépen megy, ha igyekszik, és Dóri is egy kis rásegítéssel ügyesen boldogul – amikor éppen nem 1, 2, 3,4, 8, 9, 10 -el rövidre zárja a játékot. :D 

Sokat ugráltak és szaladgáltak, a végére pedig jutott még egy kis babázós játék is, ahol egymást és a játékaikat szeretgethették. 

Elevenek voltak nagyon, és ismét fáradtan, de boldogan jöttünk el. A távozással majdnem akadt egy problémánk, ugyanis képtelenek voltunk elindulni kifelé az ajtón, hiszen felváltva szaladtak utánunk, hogy még egy utolsó puszit, vagy ölelést adjanak (az anyukájuk legnagyobb örömére, akik már vitték volna őket fürdeni). 

Végül aztán a "Nem akarlak elzavarni titeket, de mindjárt indul a busz!" – felszólításra elhagytuk a házat, és hazaindultunk. 

És ismét hoztunk pár fotót a 2 órás kis játék-délutánunkról:

Betti és Bogi

"Béla!"

Sziasztok,

tegnap voltunk fenn ismét Bogival.

Kicsit későn értünk fel, így csak egy órát tudtunk maradni, de abban az időben sikeresen lemerítették minden energiánkat a picik. :D

Nagyon eleven, rosszcsont és érzékeny volt tegnap a társaság, ráadásul elég sokan is voltunk, pedig először úgy indult, hogy csak 2-3 gyerkőc van otthon.

Niki, Nikike, Heni, Arnold, Tibike, Dóri, volt az állandó csapatunk, és közben ki-be szállingóztak még páran. A szülők most annyira nem voltak partnerek, inkább csak benézegettek olykor, és néhány apuka is érdeklődött arról, hogy mi zajlik odabent.

Az olvasás sajnos nem kötötte le őket, így csak az elején próbálkoztunk vele, utána UNO-ztunk, labdáztunk, puzzleztunk, és állatosat játszottunk. Jó élmény volt számunkra, hogy a legutóbbi alkalmunk óta látványos volt a fejlődés az Arnold szókincsében (legalábbis, amit előttünk mutat belőle), egyre többet beszél, megnevezte az állatokat, és mindig érdeklődik a tárgyakról, hogy mi az. Bogi mesélte, hogy milyen aranyos volt, mikor az apukájának odaszólt, hogy "Béla", éppen olyan hangsúllyal, ahogy az anyukája szokta olykor. :)

Betti