Bambi is eső is

Hát így zajlott a múlt csütörtökünk :)

Kissé szemerkélt az eső, amikor megérkeztünk, így a konyhába gyűltünk össze a gyerekekkel. Nem voltunk sokan, ám annál nagyobb volt a lelkesedés. Nagy mosollyal és ölelésekkel üdvözöltek minket. Kezdetben még az aprónép is képviseltette magát Dominik és Arnold személyében, velük átlapoztunk pár mesét. Utánuk jöttek a lányok, Niki és Dóri, akik a meseolvasás helyett egy kis játékra szavaztak. A memória kártyákra esett a választás, kezdetben a lányok kettesben játszottak mi csak pár tanácsot szúrtunk közbe, na meg segítettünk a partik végén összeszámolni a párokat. Majd áttértünk a feketepéterezésre, amit már egy fokkal szabályszerűbben játszottunk, rendesen kézben tartva a lapokat, a sorrendet is betartva Persze a délután végére egy kis mese is jutott, Nikivel felváltva felolvastuk Bambi történetét, míg Kinga és Dóri a többi mesekönyvet nézegették. 

Hatalmas szeretettel fogadtak minket a gyerekek és mi ezt igyekeztünk viszonozni, mind az egészen piciknek, mind a nagyobbaknak odafigyeléssel, törődéssel, játékkal, képeskönyv nézegetéssel, olvasással. Mint, ahogy már Magdi is írta, Niki már lelkesen próbálkozik az olvasással és próbál megragadni minél több alkalmat a felügyelet melletti gyakorlásra. Dominik pedig egyre hosszabb időt tölt már a bölcsiben. A memóriajáték tetőfoka Niki és Dóri közt a kártyafoglaló hadművelet kibontakozása volt. A gyerekek nehezen tartották magukat a szabályokhoz és annyira szerettek volna minél több párt összegyűjteni, hogy már csak arra lettünk rövid időn belül figyelmesek, hogy szinte az össze kártya felfordítva hever az asztalon és a gyerekek egymással versengve foglalják be büszkén a párokat. Az anyukák is nagyon kedvesen fogadtak bennünket, őszintén örültek a plusz kis foglalkoztatónak, örömmel figyelték, hogyan működik együtt kis csapatunk.

Az idő természetesen hihetetlenül gyorsan elrepült, hirtelen jött a búcsúzás mind nekünk mind nekik, de bízom benne, hogy minél előbb visszatérhetünk a kicsikhez szebbé varázsolni minél több délutánjukat.

Magda

"Mai mesemondás, és esti játék a csáo-ban: pipa"

Bejegyzés a mai programban: 

"Mai mesemondás, és esti játék a csáo-ban: pipa" 

Élmény volt, jól éreztük magunkat! :))

Kép: Jill Bergman:Scribble Off! Hide & Seek

Laci

Nagyon örültek nekünk amint megérkeztünk, futottak hozzánk és megölelgettek - ami nekem nagyon meglepő és furcsa volt, ám annál jobban esett. :) Meseolvasás közben egy kis színezést terveztünk, amit nem is kellett kétszer mondani, pláne, hogy Niki egész nap színezni szeretett volna. Létszámot tekintve meglehetősen kevesen voltak- körülbelül 3-4-en ...váltakozva. A mesélés és színezés után tulajdonképpen már ők maguk mondták ugrándozva- örvendezve, hogy miket szeretnének még csinálni, így előkerült a labda is, majd pedig bújócskáztunk egy csomó- csomót. A gyerekek annyira belemelegedtek a játékba, hogy két lépést sem szerettek volna nélkülünk megtenni, szinte végig fogták a kezünket, s nagyon nehezen engedtek csak haza minket. :) Nekem személy szerint ez volt az eddigi legjobb/kellemesebb és legélménydúsabb látogatásom, nagyon élveztem! :)

Barbi

Villámbeszámoló egy nyugis napról :)

Sziasztok! :)

A mai látogatásunk nyugalmasra sikeredett, ugyanis 3 gyerkőcünk volt ma összesen. Domi, Niki és Arnold. Ennek ellenére jól kihasználtuk a másfél órát, amíg fenn voltunk, rajzoltunk, színeztünk, fogócskáztunk, bújócskáztunk, mesélgettünk, barkóbáztunk. 

Niki máris nagyon várja a következő mesélőket, akik szórakoztatják őket. :)

Betti

Élmény-beszámoló: Levi, körtánc és oroszlánkirály - Nikike művészfotóival :D

Sziasztok!

Első alkalommal voltam bevetésen és bevallottan izgultam, netalántán féltem is, hogy vajon mi vár majd rám a megérkezés után. A küldetésen Orsi és Eszter voltak a szakaszvezetőim, akik tapasztaltságuk okán biztattak: „Minden rendben lesz.”

A kicsit kaotikus indulás kezdetén sajnos elkapott minket az eső, így a kinti programok tervei hamvában elhaltak, de ez nem szegte kedvünket. Miután megérkeztünk játékokat vettünk magunkhoz és kezdődhetett a matiné. Az új család érkezése miatt a konyhában voltunk kénytelenek tábort verni, ahol eleinte úgy tűnt csak 1-2 gyerek fog körülvenni minket, aztán mire észbe kaptam, már 7-8 palánta sertepertélt, aminek köszönhetően még megilletődni sem volt időm.

Random "pozitív nap" graffiti a buszmegállóból

Rajzolás, színezés, meseolvasás, kirakósozás és repülőhajtogatás zajlott váltakozó sorrendben, illetve volt szerencsém látni egy gyönyörű körtáncot Eszter, Orsi és az egyik kislány koprodukciójában. A nap fénypontja volt számomra, hogy miután az egyik állatos könyvben az oroszlánokról láttunk képeket, elmondtam a kis Dórinak, hogy az Oroszlánkirály a legjobb mese a világon, aki erre megölelt és arra ösztönzött, hogy menjünk és nézzük meg a történetet. Sajnos ez idő szűke miatt nem valósulhatott meg, de nagyjából itt dőlt el, hogy nem ez volt az utolsó látogatásom.

Lassan indulnunk kellett, így a rendrakás után szedtük a sátorfánkat és egyszerre fáradtan és mégis feltöltődve indultunk haza egy sikeres bevetés után.

Levi

(A képek között jobbára Nikike művészfotóit találjátok. :) )

A művésznő :)

Egy beszámoló? Neeeem. *Kettő* beszámoló? Neeeeeeem. HÁROM (3!!!!!) beszámoló? YAAAAAAAAY!!! :D

Szóval, az egész két hete csütörtökön kezdődött, amikor is kis triónk (Linda/Gergő/jómagam) felszedelőzködött, és (szokás szerint) ellátogatott a CSÁO-ba. 

A gyerkőcök jöttünkre azonnal összesereglettek, és kezdődhetett is a móka! Volt ott aztán minden: játék a plüssökkel, éneklés, olvasás, gyerkőcök-nyakunkban-cipelése, de ami korosztálytól függetlenül a legnagyobb sikert aratta, az egyértelműen a csoportjátékok voltak: bújj-bújj-zöld-ág, nem-tudom-mi-a-neve-pontosan-de-a-csősz-nem-vigyáz-eléggé-a-szőlőre, miegymás. :)

Ahogy távozni készültünk csakugyan felmerült az igény, hogy esetleg egy alkalmat szúrjunk be még következő csütörtök előtt.

Így aztán kis csapatunk vasárnap ismét visszatért. 

Mivel kiváló időnk volt, lehetőségünk nyílt a legkülönbözőbb szabadtéri játékok űzésére: labdázás, kidobó, fogócska, bújócska. Ezek mellett természetesen működött a többi "szakkör" is: olvasgatás, karkötőfonás, bújj-bújj-zöldág, nem-tudom-mi-a-neve-pontosan-de-a-csősz-nem-vigyázik-eléggé-a-szőlőre, terítsük-le-a-Sebit-mert-kilenc-ember-alól-még-ő-sem-tud-kiszabadulni, csupa móka és kacagás. :D

Mindenki nagyon jól érezte magát, a hangulat vidám volt, és nem kellett attól félni, hogy bárkinek is maradtak volna fölös energiatartalékai. 

Ahogy aztán kezdett későbbre járni, mi is összeszedelőzködtünk abban a biztos tudatban, hogy csak párat kell aludni, mire újra eljövünk. 

Ez pedig most csütörtökön történt meg. Kivételes módon előre meghatározott időkeretekkel dolgoztunk, ugyanis ugyebár a társalgó ideiglenesen "ki volt adva". De minket ez sem tántorított el: kezdődtek a legkülönbözőbb játékok: kidobós, éneklős, nem-tudom-mi-a-neve-pontosan-de-a-csősz..... úgyis tudjátok már. Itt már határozottan hasznát vettük a Linda által hozott kifestőknek, ugyanis ez volt az este búcsútevékenysége, mindenki húsvéti kifestőket rajzolgatott. :) Különlegesség még, hogy egy új gyerkőc is akadt, aki csak az anyukája ölében volt hajlandó meglenni, és különös ismertetőjegye volt, hogy kezét szinte mindvégig a fülére tapasztotta. Ám a kitartó próbálkozás (no meg persze a kidobós) sokat segített ezen is, a végén már ő is nevetve kapott a labda után. :)

Ez volt így röviden-tömören az elmúlt két hét, remélem még sok ilyenben lesz még részünk. :)

Sebi

Beszámoló sok-sok képpel :)

Múlt hét csütörtökön a mi kis triónk (Sebi, Gergő és én) felmentünk a gyerekekhez mesélni/játszani. Mikor megérkeztünk, már vártak minket így természetesen a fogadtatás sem maradt el. :)

Miután tehát lepakoltunk, elkezdődött a móka. Volt bábozás, mesélés, éneklés és amit külön kiemelnék: körjátékokat is játszottunk illetve a csapatjáték is terítékre került. Bátran kijelenthetem a többiek nevében is: mi is olyannyira jól éreztük magunkat, mint a kicsik (ha nem jobban). A csapat tagjai: kisebb Niki, nagyobb Niki, Arnold, Tibike, és nem utolsó sorban Dóri. 

A nevelő lelkünkre kötötte, hogy hét körül azért a kicsiknek is menni kellene vacsizni, pihenni, így aránylag hamar zárt a mókatár. Már épp indulóban voltunk, mikor az idősebb Niki elpityeredett, hogy máris mennünk kell, de ő szeretne még velünk játszani, kirakózni. 

Ennek eredményeképp, közös megegyezéssel vasárnap is felmentünk játszani. 

A hétvégén szerencsére jó idő volt, így mikor négykor felértünk, a lurkók az udvaron voltak a szüleikkel. Mikor megláttak, már a kapuban "letámadtak" minket, és hát valljuk be, ekkora túlerővel szemben esélyünk sem volt. Miután a nevelőnek odaadtuk a szatyrokat, melyek tartalmaztak többek között kifestőt, színes ceruzát, memória kártyát, társast, többféle puzzle-t illetve könyveket kezdetét vette a hancúrozás.

 ( a munkahelyemen miközben nyomtattam a gyerkőcöknek kifestőt, egy kollégámmal beszélgettünk a Futrinkáról, és felajánlotta, hogy a nem használt játékokat szívesen odaajándékozza a CSÁO-nak. Szombaton átvettem és vasárnap így került a gyerekekhez.) 

De vissza a témához: Volt bújócska, mesélés, koszorút is fontunk virágokból, labdázás, csapatjátékok, az éneklést se felejtsük el, na meg persze a sok bohóckodás. Vasárnap már többen voltunk: a 2 Niki, Dóri, Heni, Dominik, Tibi.... Mire észbe kaptunk, már fél hét volt, így a lurkóknak is menni kellett, hisz másnap ovi, bölcsi, suli... 

Számomra egy nagyon esemény-,illetve élménydús hétvége volt. A hangulat pedig leírhatatlan. Remélem, lesz még ilyen alkalom. Aki pedig nem hiszi, annak bizonyítékként itt van pár kép. :D

Linda

(A galéria megnyitásához kattintsatok bármelyik képre. :) )