Szappanbuborékok a játszótéren

Sziasztok,

ismét voltunk fenn Bogival Pécsbányán, úgyhogy gondoltam, megint elmesélem a kis délutánunkat. 

Kicsit több, mint két órát voltunk fenn. A csodálatos idő miatt pár gyerkőc az udvaron játszott, és a szülők is kinn ücsörögtek. Épp buborékokat fújtak a picikék, mikor megérkeztünk, és nagyon lelkesen mutatták a fújókáikat. Bár, ugye a gyerekeknek mindig az kell, ami épp nincs, úgyhogy be kellett vonulnunk Nikikével és Henivel a társalgóba, és kirakóztunk egyet, Bogi pedig olvasott Heninek. Aztán ismét az udvaron játszottunk. Bújócskáztunk, fújókáztunk, meséltek az oviról, állatokról, hajat fontunk. 

Egyszer csak eszükbe jutott, hogy átmehetnénk a játszótérre. Mivel a szülők beleegyeztek, és más gyerkőcök is voltak ott, átmentünk a két kislánnyal. Néhány iskolás és ovis fiú játszott ott, az egyikükről megtudtuk, hogy szintén a házban lakik. Ákossal sokat beszélgettünk, illetve a bátyjával is, aki szinte velünk egykorú, de nagyon kedvesen pesztrálta velünk a kicsiket. 

A játszóteret nagyon élvezték a gyerekek, minden játékon sokszor végigmentek, de a libikóka volt a kedvencük. Henike sikítozva élvezte rajta a hintázást. 8 körül elindultunk haza, bár nagy volt a visszatartó erő.

Betti és Bogi

Látogatás a Major utcai CSÁO-ban

Sziasztok! 

Kép forrása:http://www.acclaimimages.com/

Ma Bogival a Major utcai CSÁO-ba látogattunk el, mivel Nikiék átköltöztek oda. Tudjuk, hogy Niki mennyire szereti, amikor "mesélők" érkeznek, és nem akartuk, hogy a költözés miatt lemaradjon erről az élményről. 

Nagyon örült, mikor meglátott minket, azonnal szaladt a karjainkba. Lelkesen vezetett körbe a házban, bemutatott a többi lurkónak. 

Nikivel olvastunk kicsit, aztán mikor összegyűltek a többiek is, az udvaron játszottunk, megmutatták a kis játszóterüket, és labdáztunk. 

Bár csak 1 órát voltunk ott, és sok idő el is ment a játékból, a gyerekek nagyon élvezték a látogatásunkat. 

Felvetődött az ötlet, hogy oda is járhatnánk alkalmanként. Azt mondták, akár havi egy látogatásnak is nagyon örülnének, ha több nem fér bele, csak jó lenne, ha rendszeressé tudnánk tenni. 

Kevesebb gyerkőccel találkoztunk itt, mivel kisebb is a hely, és voltak nagyobbacskák is (Niki korúak), és kisebbek is. 

Sajnos én maximum még egyszer tudok oda menni, mert a nyárra hazautazom. 

Niki nagyon hiányolja Lindát, Gergőt és Sebit :) 

Betti

Később a csoportban megbeszéltük, hogy mindenképp igyekszünk valahogy megoldani, hogy Niki se maradjon Futrinka nélkül, és időről-időre meglátogatjuk! :)

Kétórás játékdélután

Sziasztok, :)

az e heti látogatásunk a vizsgáink miatt péntekre esett kedd helyett. A gyerkőcök már nagyon vártak minket. Azonnal jöttek a puszik és az ölelések, és gyűltünk a társalgóba. 

Nyüzsgő kis társaságunk volt, Dóri, Heni, Nikike, Arnold, Lizi és olykor még a Tibike is benézett. 

Egész jól ment a meseolvasás is, nagyon érdeklődőek voltak a tündérmesékre. Emellett rajzoltunk és gyakoroltuk a számolást egy kis játék formájában (ami Nikikének nagyon szépen megy, ha igyekszik, és Dóri is egy kis rásegítéssel ügyesen boldogul – amikor éppen nem 1, 2, 3,4, 8, 9, 10 -el rövidre zárja a játékot. :D 

Sokat ugráltak és szaladgáltak, a végére pedig jutott még egy kis babázós játék is, ahol egymást és a játékaikat szeretgethették. 

Elevenek voltak nagyon, és ismét fáradtan, de boldogan jöttünk el. A távozással majdnem akadt egy problémánk, ugyanis képtelenek voltunk elindulni kifelé az ajtón, hiszen felváltva szaladtak utánunk, hogy még egy utolsó puszit, vagy ölelést adjanak (az anyukájuk legnagyobb örömére, akik már vitték volna őket fürdeni). 

Végül aztán a "Nem akarlak elzavarni titeket, de mindjárt indul a busz!" – felszólításra elhagytuk a házat, és hazaindultunk. 

És ismét hoztunk pár fotót a 2 órás kis játék-délutánunkról:

Betti és Bogi

"Béla!"

Sziasztok,

tegnap voltunk fenn ismét Bogival.

Kicsit későn értünk fel, így csak egy órát tudtunk maradni, de abban az időben sikeresen lemerítették minden energiánkat a picik. :D

Nagyon eleven, rosszcsont és érzékeny volt tegnap a társaság, ráadásul elég sokan is voltunk, pedig először úgy indult, hogy csak 2-3 gyerkőc van otthon.

Niki, Nikike, Heni, Arnold, Tibike, Dóri, volt az állandó csapatunk, és közben ki-be szállingóztak még páran. A szülők most annyira nem voltak partnerek, inkább csak benézegettek olykor, és néhány apuka is érdeklődött arról, hogy mi zajlik odabent.

Az olvasás sajnos nem kötötte le őket, így csak az elején próbálkoztunk vele, utána UNO-ztunk, labdáztunk, puzzleztunk, és állatosat játszottunk. Jó élmény volt számunkra, hogy a legutóbbi alkalmunk óta látványos volt a fejlődés az Arnold szókincsében (legalábbis, amit előttünk mutat belőle), egyre többet beszél, megnevezte az állatokat, és mindig érdeklődik a tárgyakról, hogy mi az. Bogi mesélte, hogy milyen aranyos volt, mikor az apukájának odaszólt, hogy "Béla", éppen olyan hangsúllyal, ahogy az anyukája szokta olykor. :)

Betti

Bambi is eső is

Hát így zajlott a múlt csütörtökünk :)

Kissé szemerkélt az eső, amikor megérkeztünk, így a konyhába gyűltünk össze a gyerekekkel. Nem voltunk sokan, ám annál nagyobb volt a lelkesedés. Nagy mosollyal és ölelésekkel üdvözöltek minket. Kezdetben még az aprónép is képviseltette magát Dominik és Arnold személyében, velük átlapoztunk pár mesét. Utánuk jöttek a lányok, Niki és Dóri, akik a meseolvasás helyett egy kis játékra szavaztak. A memória kártyákra esett a választás, kezdetben a lányok kettesben játszottak mi csak pár tanácsot szúrtunk közbe, na meg segítettünk a partik végén összeszámolni a párokat. Majd áttértünk a feketepéterezésre, amit már egy fokkal szabályszerűbben játszottunk, rendesen kézben tartva a lapokat, a sorrendet is betartva Persze a délután végére egy kis mese is jutott, Nikivel felváltva felolvastuk Bambi történetét, míg Kinga és Dóri a többi mesekönyvet nézegették. 

Hatalmas szeretettel fogadtak minket a gyerekek és mi ezt igyekeztünk viszonozni, mind az egészen piciknek, mind a nagyobbaknak odafigyeléssel, törődéssel, játékkal, képeskönyv nézegetéssel, olvasással. Mint, ahogy már Magdi is írta, Niki már lelkesen próbálkozik az olvasással és próbál megragadni minél több alkalmat a felügyelet melletti gyakorlásra. Dominik pedig egyre hosszabb időt tölt már a bölcsiben. A memóriajáték tetőfoka Niki és Dóri közt a kártyafoglaló hadművelet kibontakozása volt. A gyerekek nehezen tartották magukat a szabályokhoz és annyira szerettek volna minél több párt összegyűjteni, hogy már csak arra lettünk rövid időn belül figyelmesek, hogy szinte az össze kártya felfordítva hever az asztalon és a gyerekek egymással versengve foglalják be büszkén a párokat. Az anyukák is nagyon kedvesen fogadtak bennünket, őszintén örültek a plusz kis foglalkoztatónak, örömmel figyelték, hogyan működik együtt kis csapatunk.

Az idő természetesen hihetetlenül gyorsan elrepült, hirtelen jött a búcsúzás mind nekünk mind nekik, de bízom benne, hogy minél előbb visszatérhetünk a kicsikhez szebbé varázsolni minél több délutánjukat.

Magda

"Mai mesemondás, és esti játék a csáo-ban: pipa"

Bejegyzés a mai programban: 

"Mai mesemondás, és esti játék a csáo-ban: pipa" 

Élmény volt, jól éreztük magunkat! :))

Kép: Jill Bergman:Scribble Off! Hide & Seek

Laci

Nagyon örültek nekünk amint megérkeztünk, futottak hozzánk és megölelgettek - ami nekem nagyon meglepő és furcsa volt, ám annál jobban esett. :) Meseolvasás közben egy kis színezést terveztünk, amit nem is kellett kétszer mondani, pláne, hogy Niki egész nap színezni szeretett volna. Létszámot tekintve meglehetősen kevesen voltak- körülbelül 3-4-en ...váltakozva. A mesélés és színezés után tulajdonképpen már ők maguk mondták ugrándozva- örvendezve, hogy miket szeretnének még csinálni, így előkerült a labda is, majd pedig bújócskáztunk egy csomó- csomót. A gyerekek annyira belemelegedtek a játékba, hogy két lépést sem szerettek volna nélkülünk megtenni, szinte végig fogták a kezünket, s nagyon nehezen engedtek csak haza minket. :) Nekem személy szerint ez volt az eddigi legjobb/kellemesebb és legélménydúsabb látogatásom, nagyon élveztem! :)

Barbi

Villámbeszámoló egy nyugis napról :)

Sziasztok! :)

A mai látogatásunk nyugalmasra sikeredett, ugyanis 3 gyerkőcünk volt ma összesen. Domi, Niki és Arnold. Ennek ellenére jól kihasználtuk a másfél órát, amíg fenn voltunk, rajzoltunk, színeztünk, fogócskáztunk, bújócskáztunk, mesélgettünk, barkóbáztunk. 

Niki máris nagyon várja a következő mesélőket, akik szórakoztatják őket. :)

Betti

Élmény-beszámoló: Levi, körtánc és oroszlánkirály - Nikike művészfotóival :D

Sziasztok!

Első alkalommal voltam bevetésen és bevallottan izgultam, netalántán féltem is, hogy vajon mi vár majd rám a megérkezés után. A küldetésen Orsi és Eszter voltak a szakaszvezetőim, akik tapasztaltságuk okán biztattak: „Minden rendben lesz.”

A kicsit kaotikus indulás kezdetén sajnos elkapott minket az eső, így a kinti programok tervei hamvában elhaltak, de ez nem szegte kedvünket. Miután megérkeztünk játékokat vettünk magunkhoz és kezdődhetett a matiné. Az új család érkezése miatt a konyhában voltunk kénytelenek tábort verni, ahol eleinte úgy tűnt csak 1-2 gyerek fog körülvenni minket, aztán mire észbe kaptam, már 7-8 palánta sertepertélt, aminek köszönhetően még megilletődni sem volt időm.

Random "pozitív nap" graffiti a buszmegállóból

Rajzolás, színezés, meseolvasás, kirakósozás és repülőhajtogatás zajlott váltakozó sorrendben, illetve volt szerencsém látni egy gyönyörű körtáncot Eszter, Orsi és az egyik kislány koprodukciójában. A nap fénypontja volt számomra, hogy miután az egyik állatos könyvben az oroszlánokról láttunk képeket, elmondtam a kis Dórinak, hogy az Oroszlánkirály a legjobb mese a világon, aki erre megölelt és arra ösztönzött, hogy menjünk és nézzük meg a történetet. Sajnos ez idő szűke miatt nem valósulhatott meg, de nagyjából itt dőlt el, hogy nem ez volt az utolsó látogatásom.

Lassan indulnunk kellett, így a rendrakás után szedtük a sátorfánkat és egyszerre fáradtan és mégis feltöltődve indultunk haza egy sikeres bevetés után.

Levi

(A képek között jobbára Nikike művészfotóit találjátok. :) )

A művésznő :)

Egy beszámoló? Neeeem. *Kettő* beszámoló? Neeeeeeem. HÁROM (3!!!!!) beszámoló? YAAAAAAAAY!!! :D

Szóval, az egész két hete csütörtökön kezdődött, amikor is kis triónk (Linda/Gergő/jómagam) felszedelőzködött, és (szokás szerint) ellátogatott a CSÁO-ba. 

A gyerkőcök jöttünkre azonnal összesereglettek, és kezdődhetett is a móka! Volt ott aztán minden: játék a plüssökkel, éneklés, olvasás, gyerkőcök-nyakunkban-cipelése, de ami korosztálytól függetlenül a legnagyobb sikert aratta, az egyértelműen a csoportjátékok voltak: bújj-bújj-zöld-ág, nem-tudom-mi-a-neve-pontosan-de-a-csősz-nem-vigyáz-eléggé-a-szőlőre, miegymás. :)

Ahogy távozni készültünk csakugyan felmerült az igény, hogy esetleg egy alkalmat szúrjunk be még következő csütörtök előtt.

Így aztán kis csapatunk vasárnap ismét visszatért. 

Mivel kiváló időnk volt, lehetőségünk nyílt a legkülönbözőbb szabadtéri játékok űzésére: labdázás, kidobó, fogócska, bújócska. Ezek mellett természetesen működött a többi "szakkör" is: olvasgatás, karkötőfonás, bújj-bújj-zöldág, nem-tudom-mi-a-neve-pontosan-de-a-csősz-nem-vigyázik-eléggé-a-szőlőre, terítsük-le-a-Sebit-mert-kilenc-ember-alól-még-ő-sem-tud-kiszabadulni, csupa móka és kacagás. :D

Mindenki nagyon jól érezte magát, a hangulat vidám volt, és nem kellett attól félni, hogy bárkinek is maradtak volna fölös energiatartalékai. 

Ahogy aztán kezdett későbbre járni, mi is összeszedelőzködtünk abban a biztos tudatban, hogy csak párat kell aludni, mire újra eljövünk. 

Ez pedig most csütörtökön történt meg. Kivételes módon előre meghatározott időkeretekkel dolgoztunk, ugyanis ugyebár a társalgó ideiglenesen "ki volt adva". De minket ez sem tántorított el: kezdődtek a legkülönbözőbb játékok: kidobós, éneklős, nem-tudom-mi-a-neve-pontosan-de-a-csősz..... úgyis tudjátok már. Itt már határozottan hasznát vettük a Linda által hozott kifestőknek, ugyanis ez volt az este búcsútevékenysége, mindenki húsvéti kifestőket rajzolgatott. :) Különlegesség még, hogy egy új gyerkőc is akadt, aki csak az anyukája ölében volt hajlandó meglenni, és különös ismertetőjegye volt, hogy kezét szinte mindvégig a fülére tapasztotta. Ám a kitartó próbálkozás (no meg persze a kidobós) sokat segített ezen is, a végén már ő is nevetve kapott a labda után. :)

Ez volt így röviden-tömören az elmúlt két hét, remélem még sok ilyenben lesz még részünk. :)

Sebi

Beszámoló sok-sok képpel :)

Múlt hét csütörtökön a mi kis triónk (Sebi, Gergő és én) felmentünk a gyerekekhez mesélni/játszani. Mikor megérkeztünk, már vártak minket így természetesen a fogadtatás sem maradt el. :)

Miután tehát lepakoltunk, elkezdődött a móka. Volt bábozás, mesélés, éneklés és amit külön kiemelnék: körjátékokat is játszottunk illetve a csapatjáték is terítékre került. Bátran kijelenthetem a többiek nevében is: mi is olyannyira jól éreztük magunkat, mint a kicsik (ha nem jobban). A csapat tagjai: kisebb Niki, nagyobb Niki, Arnold, Tibike, és nem utolsó sorban Dóri. 

A nevelő lelkünkre kötötte, hogy hét körül azért a kicsiknek is menni kellene vacsizni, pihenni, így aránylag hamar zárt a mókatár. Már épp indulóban voltunk, mikor az idősebb Niki elpityeredett, hogy máris mennünk kell, de ő szeretne még velünk játszani, kirakózni. 

Ennek eredményeképp, közös megegyezéssel vasárnap is felmentünk játszani. 

A hétvégén szerencsére jó idő volt, így mikor négykor felértünk, a lurkók az udvaron voltak a szüleikkel. Mikor megláttak, már a kapuban "letámadtak" minket, és hát valljuk be, ekkora túlerővel szemben esélyünk sem volt. Miután a nevelőnek odaadtuk a szatyrokat, melyek tartalmaztak többek között kifestőt, színes ceruzát, memória kártyát, társast, többféle puzzle-t illetve könyveket kezdetét vette a hancúrozás.

 ( a munkahelyemen miközben nyomtattam a gyerkőcöknek kifestőt, egy kollégámmal beszélgettünk a Futrinkáról, és felajánlotta, hogy a nem használt játékokat szívesen odaajándékozza a CSÁO-nak. Szombaton átvettem és vasárnap így került a gyerekekhez.) 

De vissza a témához: Volt bújócska, mesélés, koszorút is fontunk virágokból, labdázás, csapatjátékok, az éneklést se felejtsük el, na meg persze a sok bohóckodás. Vasárnap már többen voltunk: a 2 Niki, Dóri, Heni, Dominik, Tibi.... Mire észbe kaptunk, már fél hét volt, így a lurkóknak is menni kellett, hisz másnap ovi, bölcsi, suli... 

Számomra egy nagyon esemény-,illetve élménydús hétvége volt. A hangulat pedig leírhatatlan. Remélem, lesz még ilyen alkalom. Aki pedig nem hiszi, annak bizonyítékként itt van pár kép. :D

Linda

(A galéria megnyitásához kattintsatok bármelyik képre. :) )